Kalmár példája remek motiváció

Sokadszor látjuk azt, hogy korosztályos klubcsapataink nem lógnak ki az európai mezőnyből, felnőttkorban mégis jelentősen meglépnek tőlünk még a keleti gárdák is.

„Ennek több oka van. Egyrészt nálunk nagyon kevés a focista gyerek. Lehet, hogy az elenfelek soraiban találkoztunk olyanokkal, akikből nem lesz labdarúgó, de a helyükre lépnek mások. Nálunk erre sokkal kevesebb a lehetőség. Másrészt, amint kikerülnek az utánpótlásból ezek a játékosok, nem futtatjuk őket megfelelően. Kevés lehetőséget kapnak a felnőttfutballban, akár csak a másodosztályban, ahol tovább fejlődhetnének. Mi is pontosan tudjuk, hogy korosztályonként maximum két-három játékos az, akiből lesz is valaki. Ezért is kellene jobban menedzselni őket, hogy ne vesszenek el. Kalmár Zsolt erre jó példa: láthattuk, mekkora lendületet adott neki, hogy az NB I-ben szerepelhetett. Tavaly még ő is játszott ezen a tornán. Mi ifiben nem tudjuk megadni azt a srácoknak, ami a felnőttek között várja őket. Edzhetünk akármennyit, a gyorsabb, keményebb játékra csak élesben lehet felkészülni.”

Elmondása szerint a tizenkilenc éves Kalmár története, aki nemrég a német másodosztályú RB Leipzig játékosa lett, külön motiválja a játékosait. „Pici korától kezdve itt volt, sőt, ezzel a korosztállyal kezdett. A srácok is érzik, hogy közülük került ki, hiszen van, akivel együtt járt iskolába vagy lakott a kollégiumban. Feldobta őket ez a történet, sokat beszélnek róla. Láttam, ahogy facebookon is üzengettek egymásnak. Büszkék rá nagyon.”

De nekik egyelőre még az U21-es bajnokságra kell felkészülniük.  „Bár a sorozat egy hét múlva kezdődik, nekünk az első meccsünk elmarad a Pécs ellen, így van még két hetünk a felkészülésre. Kicsit kacifántos volt a nyár, két tornán is jártunk, mert fontosnak tartjuk, hogy sokat játsszunk nemzetközi színtéren. Hogy lássuk, milyen gyors, mennyire agresszív a mezőny. Én három éve járok ezekre a tornákra, és rengeteget fejlődtünk az első időszakhoz képest. Már nem azért megyünk ki, hogy megverjenek. Sőt! És az ellenfelek edzői a meccsek után folyamatosan keresik velünk a kapcsolatot. A döntő után is odajöttek hozzánk, hogy télen játszhatnánk-e felkészülési mérkőzést.”

Csató csapata játékstílusát is bemutatta. „Arra törekszünk, hogy minél többet passzoljunk, ne rugdossuk el a labdát. Játszani próbálunk, szerintem magasabb szinten is erre vevők a nézők. Fontos, hogy a fiatal meg merje csinálni a cselt, a lövést vagy a beadást, ne pánikoljon. Nem akarjuk görcsöltetni őket, arra ráérnek majd akkor, ha komoly tétért játszanak. De felkészítjük őket arra, hogy mi várhat rájuk az első csapat öltözőjében. Sokat beszélgetünk velük erről és a visszajelzések alapján jól tesszük, ugyanis nem érik őket meglepetések. A célunk az, hogy felkészítsük őket a felnőttfutballra. Persze, ha már elindulunk, nyerni szeretnék, senki nem szeret veszíteni. De nem ez a legfontosabb. A kettő összefügg: ha fejlődnek a játékosok, jönnek az eredmények. Bízom benne, hogy ez a jó út.”